Van ez a pasifajta, aminek egyedei felettem jártak gimiben, én meg serényen húztam utánuk a nyálcsíkot más lányokkal karöltve. Most négy évvel később, ezek a példányok mind olyan átalakuláson mentek keresztül (és valószínűleg nem Lakatos Márk kapta el őket), hogyha leszólítanának engem az utcán, egy szemforgatással továbbsietnék, maximum felhívnám a figyelmet a táskámban lapuló önvédelmi eszközökre és széles ismerettségemre a rendőri körökben. Ez elkeserítő. Sörhasuk van, érted, sörhasuk! Itt ülök, nézem a nyaralós, sörhasas(!!!!44négy!), vastagbokájú, tokás képeiket és meg akarom karózni magam.
Pedig hány tornacsukát koptattam el azzal, hogy utánuk mászkáltam.

A koliban úgy tűnik, hogy hétvégente nem trendi fűteni, de mindjárt jobb kedvre derültem, amikor átcsoszogtam a másik épületbe, ugyanis ott van a kedvenc kávéautomatám lelőhelye. Ott mégannyira sem trendi fűteni. Olyan a klíma, mint Alaszkában, de még így is szembetaláltam magam egy férfiegyeddel, aki pólóban és piros rövidgatyában császkált a lépcsőházban. Neki nem volt vastag bokája. Itt jöttem rá valamire, amit eddig is tudtam, csak nem sejtettem: hogy mennyire nagyon tudok is én értékelni egy szép, izmos, egészségesen szőrözött férfilábszárat. Megvan a fétisem, gondolom.