A "legjobb barátnőmnek" holnap lesz a szülinapja és most tudtam meg, hogy bulit rendez, amire én nyilván nem kaptam meghívást, mint nem kívánatos személy. Nem is bánom, inkább örülök, meg amúgy is kisimultnak kell lennem péntek reggel a meghallgatáson. Még akkor sem mennék el, ha nem utálnám a mostani viselkedését, és nem kerülném már október óta. Vagy ha nem lenne az, hogy már hetek óta nem beszéltünk. Én nem keresem, mert már torkig vagyok vele, ő meg nem keres, mert soha nem ragaszkodott hozzám. Az élet dolgai ilyen egyszerűek Csengefalván.

Nem lenne olyan gázos ez a dékáni, tényleg, főleg mivel a saját balfaszságom miatt kell, nem is zavarna, ha nem kéne aláíratni egy olyan tanárral, aki megjegyzett magának és mindig fennhangon üdvözöl, meg minden.
Persze pont ma délutáni nyitva tartás a TO.-n. Pacsit ide.

Olyanok történnek itten, kérem szépen, hogy behívtak állásinterjúra, péntekre. Bizakodásra ad okot, hogy eredetileg 21-22.-ére mondták az interjúkat, és 15.-ére a tájékoztatást arra az esetre, ha továbbjutottam, de ma szóltak, hogy szeretnének beszélgetni velem és, hogy tudják, hogy nem erről az időpontról volt szó, de tudnék-e menni csütörtökön, vagy pénteken.
Szóval egy lépéssel közelebb közelebb kerültem. Ez jó, ez biztos jó.

Utálok valakiknek a leánygyermeke, meg valakiknek a testvére lenni, én már csak alig várom, hogy végre ne legyek senkinek a senkije, csak önmagam, maximum a macskám gazdája.

Az van, hogy én nem akarok menni a végzősbálba, ami március közepén lesz. Meg úgy semmilyen végzősbálba nem akarok menni, más karok végzősbáljára sem akarnék menni, más egyetemekére sem, szóval semmi személyes. És ha én azt mondom valamire, hogy nem, hát az bizony nem holnap is, meg a jövőhéten is, meg két hónap múlva is. Nem.
Nem szeretem én annyira az évfolyamtársaimat, hogy a kedvükért megint elhagyjak egy tíz centis magassarkút, mert én minden bálon elhagyok egy magassarkút, minden bálon mezítláb kötök ki az este végére. Neonzöld metaxás homokozóvödröt lóbálva, szóval el lehet képzelni. A gólyabálnak is már nem emlékszem, hogy mi lett a vége, de utána összejöttem A majommal, szóval határozottan rossz döntés volt oda is elmenni. Annyira, hogy az már benne van az Életem top három legpocsékabb, "te hülye vagy?" döntése válogatásban. Néha az a benyomásom, hogy direkt keresem magamnak tudat alatt a kihívásokat, hogy egy percig se unatkozzak.

Meg azért sem akarok menni a bálba, mert víziló vagyok. Nem tudom, szerintem a lányok 80%-a tapasztalta már ezt az érzést, maximum nem ilyen extrém erősségben, a maradék 20%-nak meg hiába is magyaráznám, hagyjuk. Tavaly ilyenkor is így voltam. Március közepén volt egy nagy buli, én előtte egy hónap alatt megint fogytam tíz kilót, nagy nehezen találtam magamnak egy XXS-es ruhát, ami tetszett is, tök jó volt, aztán aznap délután egyszerűen begörcsöltem, kikapcsoltam a telefonom, pizsamát öltöttem, és inkább ecetes uborkákat dobáltunk más erkélyekre a szobatársammal. Az is tök jó volt végül is, meg írtunk kis üzeneteket papírdarabkákra, amiket hozzákötöttünk az uborkákhoz.

Most sem fogom bánni, ha nem megyek, meg amiatt is el vagyok kenődve, ami már harmadik hónapja a legjobb barátnőmmel megy. Mindegy, ez egyszerre bonyolult és pofonegyszerű, a végére mindig kisül, hogy nekem tényleg nem kéne lányokkal barátkoznom, mert mindig eljön a nap, amikor idegesítenek és azt mondom, hogy inkább hagyjuk az egészet. Már akkor gyanús volt nekem a dolog, amikor a fészbukon a keresztnevében megváltoztatta az i-t y-nná. Na, az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy Ó.

Már az ősi maja bölcsek is jól tudták, hogy mindig az elsőszülött szív a későbbi utódok hibáiért is, így alakult tehát, hogy hajnali hétkor reggeli torna gyanánt pormacskákat üldöztem az egyes számú húgom szekrénye alól. Miközben húgom a buszon robogott a suli felé, anya pedig telefonon kiabált vele, hogy hogy hagyhatta el az összes iratát tartalmazó tokot. Megtaláltam az összes iratát tartalmazó tokot, kiragadtam két nagy pormacska karmai közül.
Dicséretes még, hogy végre tényleg(!!4) sikerült elküldenem a jelentkezést a gyakornoki melóra, azóta gondolom már törölték is az e-mailem csak sikerült összehozni azt a rövid bemutatkozást is, amivel még szenvedtem napokig. Képzeljétek el, Microsoft Word szerint jógázom.

Ha pedig Anne valamiért nem kapná meg az Oscart Fantine-ért, az egész elbíráló bizottság egy nagy, buta, büdös krumpli lenne.

Az Anne Hathaway diétát alkalmazom = éhezek.