Az van, hogy én nem akarok menni a végzősbálba, ami március közepén lesz. Meg úgy semmilyen végzősbálba nem akarok menni, más karok végzősbáljára sem akarnék menni, más egyetemekére sem, szóval semmi személyes. És ha én azt mondom valamire, hogy nem, hát az bizony nem holnap is, meg a jövőhéten is, meg két hónap múlva is. Nem.
Nem szeretem én annyira az évfolyamtársaimat, hogy a kedvükért megint elhagyjak egy tíz centis magassarkút, mert én minden bálon elhagyok egy magassarkút, minden bálon mezítláb kötök ki az este végére. Neonzöld metaxás homokozóvödröt lóbálva, szóval el lehet képzelni. A gólyabálnak is már nem emlékszem, hogy mi lett a vége, de utána összejöttem A majommal, szóval határozottan rossz döntés volt oda is elmenni. Annyira, hogy az már benne van az Életem top három legpocsékabb, "te hülye vagy?" döntése válogatásban. Néha az a benyomásom, hogy direkt keresem magamnak tudat alatt a kihívásokat, hogy egy percig se unatkozzak.

Meg azért sem akarok menni a bálba, mert víziló vagyok. Nem tudom, szerintem a lányok 80%-a tapasztalta már ezt az érzést, maximum nem ilyen extrém erősségben, a maradék 20%-nak meg hiába is magyaráznám, hagyjuk. Tavaly ilyenkor is így voltam. Március közepén volt egy nagy buli, én előtte egy hónap alatt megint fogytam tíz kilót, nagy nehezen találtam magamnak egy XXS-es ruhát, ami tetszett is, tök jó volt, aztán aznap délután egyszerűen begörcsöltem, kikapcsoltam a telefonom, pizsamát öltöttem, és inkább ecetes uborkákat dobáltunk más erkélyekre a szobatársammal. Az is tök jó volt végül is, meg írtunk kis üzeneteket papírdarabkákra, amiket hozzákötöttünk az uborkákhoz.

Most sem fogom bánni, ha nem megyek, meg amiatt is el vagyok kenődve, ami már harmadik hónapja a legjobb barátnőmmel megy. Mindegy, ez egyszerre bonyolult és pofonegyszerű, a végére mindig kisül, hogy nekem tényleg nem kéne lányokkal barátkoznom, mert mindig eljön a nap, amikor idegesítenek és azt mondom, hogy inkább hagyjuk az egészet. Már akkor gyanús volt nekem a dolog, amikor a fészbukon a keresztnevében megváltoztatta az i-t y-nná. Na, az volt az a pillanat, amikor azt mondtam, hogy Ó.