Már az ősi maja bölcsek is jól tudták, hogy mindig az elsőszülött szív a későbbi utódok hibáiért is, így alakult tehát, hogy hajnali hétkor reggeli torna gyanánt pormacskákat üldöztem az egyes számú húgom szekrénye alól. Miközben húgom a buszon robogott a suli felé, anya pedig telefonon kiabált vele, hogy hogy hagyhatta el az összes iratát tartalmazó tokot. Megtaláltam az összes iratát tartalmazó tokot, kiragadtam két nagy pormacska karmai közül.
Dicséretes még, hogy végre tényleg(!!4) sikerült elküldenem a jelentkezést a gyakornoki melóra, azóta gondolom már törölték is az e-mailem csak sikerült összehozni azt a rövid bemutatkozást is, amivel még szenvedtem napokig. Képzeljétek el, Microsoft Word szerint jógázom.

Ha pedig Anne valamiért nem kapná meg az Oscart Fantine-ért, az egész elbíráló bizottság egy nagy, buta, büdös krumpli lenne.