A bundáskenyér nem hizlal, mondja apa, hiába tojás, meg kenyér, meg olaj, az bizony nem hizlal. Ha negyvenöt éves, családos férfi lennék, már engem sem érdekelne, ennék, amit csak akarok. Sört sört sört, meg sört, datolyával és csokipudinggal. Alig várom már, hogy negyvenöt éves, családos férfi legyek. De most huszonegy éves, tenyerestalpas lánya vagyok, és ez így veszélyes dologgá teszi a bundáskenyeret.

Detoxikálni kell a gyomromat, annyira tönkrevágtam az elmúlt három napban, meg fogyni is kéne, mint mindig, ezért belevágok ebbe az ötven napos dologba. Nem kérek kommentárt. Az a baj, hogy nekem muszáj éheztetnem magam, ha fogyni akarok, mert hiába sportolok, hiába eszek egészségesen, az nem segít, sőt, elkezdek izmosodni és még ennél is vastagabbak lesznek a lábaim. Na ne. Én vékony akarok lenni megint.

500 kalóriás napom van.