A mai estém felváltva telt bőgéssel a zuhany alatt és teázással a radiátor előtt ülve. Ja, meg gyantáztam is. Csak az a baj, hogy hiába mondok is én bármit, hiába próbálom elmondani, hogy mi történt pontosan, vagy mit érzek, senkit nem érdekel, mindenki csak mondja a magáét és mindig az jön ki a dologból, hogy én vagyok a megtestesült gonosz.

Magolnom kéne, mert holnap van az utolsó vizsgám és én semmit sem tudok. De koncentrálni sem tudok, pont ez az. Olyan rossz, hogy mindent a nyakamba akarnak varrni. Anyának lehet, hogy nem munkája tavasztól, ami elég nagy gáz, mivel több-száz ezres állása van, és gyakorlatilag belőle élünk. Én meg csináltam azt a telefonszámlát és most az én hibám lesz, ha éhenhal a család, összeomlik a világgazdaság, káosz van a Wall Streeten is, pedig isten a megmondhatója, hogy tíz év alatt egyszer sem léptem át az alapdíjat, és összesen is én kerülök a legkevesebbe a családban. Az ösztöndíjamból élek, ruhát nem vettem magamnak már több, mint egy éve, minden pénzem a kolira, kajára, meg jegyzetekre megy. De legalább most, hogy megint abbahagytam az evést, kajára már nem kell költeni, és annyival is több pénz marad nekem.

Csak szeretnék munkát kapni, szeretnék vékony lenni megint, meg szeretném, ha raknának fel vizsgakurzust biotechnológiából. Nagy kérések ezek.