- Nahát, Csenge, maga megint itt van?
- Én mindig tanár úr, én aztán mindig.

Most, hogy vége a vizsgaidőszakomnak, hazavonatoztam, nem vertek agyon a kapunál egy kutyaszaros lapáttal, most már foglalkozhatok a fontos dolgokkal, például, hogy hogyan tettessek nagyon beteget és húzzam ki magam a hétvégi programok alól.

Amúgy meg úgy fest, hogy én azon kis csapat táborát fogom erősíteni jelenlétemmel, akik a dékánbácsi ajtaja előtt fognak bőgni egy újabb tárgyfelvételi lehetőségért. De hát izgalmak nélkül mit sem ér az élet.