Úgy tervezem, hogy itt, a szobámban fog berohadni az agyam az elkövetkezendő másfél, egyetem-mentes hétben. Befejezem a jelentkezést a munkára, illetve azt már befejeztem, de akárhányszor csak újraolvasom, mindig masszívan a homlokomat dörzsölöm, majd átírom az egészet. De a hétvégén már elküldöm, csak vannak dolgok, amiktől félek, mint például a rövid bemutatkozás. Na már most, nekem a rövid bemutatkozás fél oldalt jelent, körülbelül. Ilyenkor jutnak eszembe a gimis emlékek, mikor kértek egy három oldalas házi dolgozatot, az osztály stréber kis mócsingja írt egy Gyűrűk urát, és mindenki tőle volt elájulva, holott meg volt mondva, hogy három oldal. Én mérnöklány vagyok, biztos vagyok benne, hogy jól tudok háromig számolni. Mócsing is bölcsésznek ment és van olyan szörnyen gonosz elképzelésem, hogy ott mindegyik ilyen, egyik sem tud számolni és nem bírja ki, hogy ne szárnyaljon túl mindenkit. Érthető a probléma?
Utálom, ha túlszárnyalnak.

Tegnap még azt is megtudtam, hogy a három hónapos nyári meló alatt pontosan 1400 fontot fogok keresni nettóban, és persze kaja-szállás adott, szóval 1400 font, az tényleg az én 1400 fontom lesz, amit arra költök, amire akarok. Hm. Lehet, hogy mégis meg kéne fontolni azt a jakuzzis albérletet, amit kinéztünk magunknak Petyával, így már ki tudnám pengetni a kauciót.