Tegnap jött el a nap, amikor odáig süllyedtem, hogy már az egyetemről lopom a WC papírt. És még csodálom, hogy az örök egyedülléttel vagyok megátkozva, amikor ilyen pocsék karmám van.

Na meg édes nosztalgiával gondolok vissza azokra a régi szép időkre, amikor még nem tartoztam majdnem negyvenezer pénzzel a mobilszolgáltatómnak, ismertem a diákigazolványom és a koleszbelépőm pontos tartózkodási helyét, és nem fogyott el az instant 3azegyben kávém.